Tegnap midőn túlestem életem első royal flössén, azon kezdtem gondolkodni, hogy mégis hogyan viszonyultam az életben ezekhez az "első" illetve a "túlestem rajta" dolgokhoz.
Aztán rájöttem hogy az alábbiak hagytak totálisan hidegen: 18év betöltése, érettségi, államvizsga, diploma, nyelvvizsga, szüzesség elvesztése (ez elég paradox nem?), ja és a tegnapi royal flöss.
A post címe azért impozáns lett, jó hogy túlestem rajta.
Újra hétfő, és a mérleg ismét kevesebbet mutat, ezúttal már csak 58,5kg a versenysúlyom (ruhában, reggeli után).
Na zene, tegnap találtam, azóta imádom.
Az évzárásnál csak az év első zárása tud szarabb lenni, ezt csináljuk most. Szerencsére van aki MSN-en kitart velem éjszakába nyúlóan is.
Na toljunk valami vérpezsdítő zenét...
Jött a csinos szőke marketinges pipi, és nekiállt itt hatalmas dobozokat osztani a népnek. Megörültem, hogy végre egy új póló, bögre, sapka, táska, akármi van a dobozban, erre mikor kibontom jön a meglepetés!
Nos képzeljetek el egy olyan tárgyat, amiről nem lehet eldönteni hogy: kispárna, laptoptartó, söralátét, reggelizőtálca, lábmasszírozó vagy esetleg vágódeszka.
5-en gondolkodunk most rajta, hogy mégis miez!
Hopp, azt nem is írtam, hogy az év első pozitív moziélménye a Szállítmány c. Antal Nimród rendezés volt.
Nem mondom hogy innovatív, de a kommersz sztori köré jó színészekkel sikerült jó filmet összehozni. Kicsit Tresspass utánérzésem volt, csak itt hiányzott Ice T!
Marha jó hogy ennyi hó esett, és mivel le is fagyott az út, Budaörs city-ben kb. jégcsákánnyal lehet közlekedni. Örülök, hogy az elmúlt 4 év teljes hómennyisége most szakadt a nyakunkba.
A hétvégéről nem írnék, a lényeg hogy jól telt, egész kipihentem magam.
Most viszont zárás, szóval a héten erősen offline üzemmódban leszek...
Ilyen irgalmatlan fejfájás mint ami ma betámadott engem, a világon nincs. Tény hogy alig aludtam éjjel, de akkor is... a hányinger kerülget mióta felébredtem, és szédülök mint aki alatt rázkódik a föld.
Megyek kifekszem a hóra, talán ott jobb lesz.
Utálom ezt a januárt de kurvára.
Nem szokásom este itthonról postot írni, de most van ok!
Történt, hogy jöttem ma haza, és a buszon összefutottam B-vel, akivel egy gimibe jártunk. Alapvetően nem voltunk valami nagy haverok, de most mégis beszélgetni kezdtünk, és olyan dologgal szembesültem, amivel nagyon ritkán: olyan emberrel beszéltem, aki elégedett és boldog.
Fura ez, mert mindig mindenhonnan jön a panaszáradat, B pedig mesélte hogy zenésznek állt (ezt mondjuk tudtam), tavaly sokat koncertezett, bejárta Európát, stb-stb, és bár nem keres valami nagyon jól, mégis boldog, elégedett, jól érzi magát.
Hát van ilyen is :)! Most a találkozás emlékére beteszem a számot amiben énekel, hallgassátok meg Ti is (előrejelzem hogy nekem nem a vonalam)!
Megint szakad a kib*tt hó, nagyon örülök neki, igazán, de tényleg. Alig van még belőle, komolyan most kapjuk vissza az elmúlt csapadékmentes telek összes különféle állagú vízmennyiségét.
Nincs túl jó kedvem ma, na mindegy.
Faszért blogolok akkor nem?
Általában minden évem úgy indul, hogy januárban összekaparok valami vírusos rettenetet, amitől aztán lázas leszek és ágynak esek. Így volt ez tavaly, meg idén is ez néz ki, de vitaminkúrával és rengeteg gyógyszerrel még próbálok ellenállni... reméljük sikerrel!
Egyébként a tegnapi dolgokról röviden annyit, hogy nyilván amúgy sem vagyok túl motivált a munkára, de ezt lehet azzal tovább gyakni, ha megígérnek valamit, amit aztán nem tartanak meg. Nem gondolom hogy új dolog az inkorrekt vezetői magatartás a világon, de kezdünk abba az irányba elmenni, hogy mindennek az ellentettjét kell venni, ami itt elhangzik.
Fontos leszögeznem, hogy a vezető döntés egy részével egyet értek, ugyanakkor nem szeretem, ha engem hoznak kellemetlen helyzetbe mások előtt, és mikor korrekt döntést hozok, akkor még pluszban egyet bepancsolnak.
Ezzel így kb. le is zárnám a témát, és bocsánat hogy nem fejtem ki részleteiben, de kollegák is olvasnak.
Van úgy, hogy az ember munkahelyi motivációjára elemi csapást mér a főnöke.
Ezt a jó szót nyanyi mondta nekem tegnap, és gondoltam magamévá is teszem a kifejezést, bár arra nem számítottam, hogy azért fogom használni, mert én is úgy járok mint a többség.
Új kolleganőnk M mondta múlt héten, hogy a gyereke állandóan beteg, és hogy lehet hogy majd ránk is ragad a kórságból; hát wp bzmeg, el is tudtam kapni ezt a taknyos-köhögős-torokfájós szart! Most épp vitamin+algopirin+neocitran+strepsils kombóval próbálkozom, és erősen agyalok, hogy jelentkezem a gyógyszergyárnál reklámembernek.
Ezen kívül csak a szokásos van, de tényleg.
Kb rohamléptekben jöttem a metrótól a gyárkapuig, mégis majdnem lefagytak a lábaim; hihetetlen hogy milyen időjárás van, tényleg. Két éve nem volt ilyen szvsz, és már egészen elszoktam attól, hogy hideg legyen télen (pedig ez lenne a normális ugye).
A hétvégére visszatekintve még pár mondat: sikeresen letoltam a több részletből álló születésnapozást, még egyszer köszi mindenkinek mindent, a tavalyi gyászos "ünneplés" után ugrásszerű volt az előrelépés.
Zene pedig ezúttal egy klasszikus a 90-es évekből... (eredetileg nem ezt akartam, de tulképp teljesen jó lesz)
Ezt a szép kort is megéltem, és ennek örömére ma itthon lóbázom a lábam, és pihenek. Hiába na, már ilyen öregesen intézem a dolgokat :). Az ünneplés az múlt szombat óta tart, és sztem még folytatódik ma-holnap.
Mindenkinek köszönöm aki írt sms-t, msn-en, facebookon vagy wiw-en, sokat jelent nekem, hogy gondoltok rám!
Most kiteszek egy zenét, és remélem hogy az egész évem ilyen lesz mint ez.
Nincs különösebb bajom Indiával, de ma masszívan utálom az ottani lakosokat. Visszamehetnének a teheneket babusgatni, ahelyett hogy nekem adnak melót.
Egyik kollega mondta a témában:
"Eddig nem voltam rasszista. Ez tegnapig tartott"
Érdekes egy este volt a tegnapi, és nehéz is körülírni a történteket, mert egy picit én is meglepődtem azon, ami volt.
Meglepett az, hogy bár ronda körülmények között váltunk el Adával, tegnap mégis nagyon vidám hangulatban vacsoráztunk vele, J-vel, valamint a később csatlakozó Zehyvel.
Repkedtek a mókás történetek, disznó viccek, régi közös sztorik, és közben adtam a hízókúrának is azzal, hogy betoltam egy szelet tortát este 10kor.
Az összes többi velem történő dologról később számolnék be, mert ma 3kor még van egy fontos megbeszélésem, ami azt hiszem alapjaiban változtat majd a dolgokon.
Reggel középfokú matek továbbképzésen vettem részt, ugyanis mellettem a buszon egy kissrác a matekfüzetét olvasta úgy, hogy felém fordította.
Rájöttem hogy már tök szar vagyok matekból.
Szeretem az ilyen hétvégéket, azt azért meg kell állapítanom mindig, bár azért a sporthírek elolvasása legalább megvolt tegnap este :).
Egyébként jó hétvége volt, családi kajálással, sok alvással és pihenéssel, valamint meglehetősen nagy mennyiségű Alias megtekintésével (hiába látom harmadszorra a teljes szériát, még mindig nem tudom megunni).
Hétfő, zene, zene, hétfő, méghozzá Luke Slater, erős idegzetűeknek:
Tegnap megünnepeltük Bögre születésnapját este. Az este remekül sikerült, iszonyat sokat röhögtünk, és persze lecsúszott néhány havana club rum is, aminek az élettani hatásait most próbálom feldolgozni.
Boldog szülinapot Bögre!
Ezúttal Rád gondolva zene:
Az egykor boldog Budapest-Székesfehérvár közötti hétvégi ingázás hangulata jön vissza mostanában reggelente, midőn távolsági busszal kell bejönnöm dolgozni Budaörsről. Jó az amúgy, van ülőhely, viszont nem lehet olvasni, mert a sofőr rutinból lenyomja a villanyt mikor kiáll a megállóból.
Amúgy azt leszámítva, hogy gyalog kell járnom a hetes busz vonalán, igazán nem érzem meg a sztrájkot szerencsére. Ugyanakkor bosszant, hogy miközben az én adómból kapják a pénzt az atom veszteséges vállalat finanszírozására (tudom-tudom, a tömegközlekedés sehol sem nyereséges üzlet), plusz ebben a hónapban 15K-t hagytam a bérletpénztárnál, kénytelen vagyok azt hallgatni, hogy 3% akármilyen juttatás miatt nem jár a busz, és nem is fog. Sőt bzmeg, a vonat sem! Horrible.
Javaslatom amúgy hasonló mint Dreamdancer bloggertársamé: lebontani, eldózerolni az egészet, és keressünk valakit, aki ezt hajlandó ha nem is jól, de legalább kielégítően csinálni. Az átmeneti időszakban (gyk. amíg ellapátolják a székház romjait) meg majd járunk gyalog, bringával, meg ökrösszekérrel.
Pont úgy, ahogy most.