Pff, durva ezt leírni, de olyan lettem mint a jó pornó: XXX-es. Így jártam, beléptem hát a 30-asok népes és vidám táborába :).
Tegnap rengeteg mindenen gondolkodtam ezzel kapcsolatban, és azt hittem, hogy ma mikor bejövök dolgozni, akkor egy hosszadalmas posztot fogok írni arról, hogy milyen érzés átlépni ezt a korhatárt, meg hogy mi minden történt az elmúlt 30 évben, de rájöttem, hogy ez pont felesleges.
A 30-ik születésnap olyan mint az államvizsga. Az ember úgy van vele, hogy bazz, érezni kéne valami grandiózusat, de pont nem érez lófaszt sem, csak hogy egy újabb nap ment le, és sok minden nem változott. És tényleg nem, ezt elhihetitek.
A pénteki meglepetésbuli viszont frenetikusra sikeredett, amiért nem tudok elég nagy köszönetet mondani mindenkinek aki eljött, illetve külön Adának, aki megszervezte az egészet; gondolom nem kevés időt beleölve a dologba. Köszönöm, tényleg nagyon jól esett, és meg is hatódtam, még ha ez nem is látszott rajtam.
Jó érzés, hogy ennyi barátom van; szinte 100%-ban pótolnak minden olyan dolgot, ami hiányzik az életemből. Na tessék, még egy ilyen mondat és nyáltól csöpögő blog lesz ez, én meg nem bírom lenyelni a gombócot a torkomban...
Az elmúlt 30 évet asszem nem piszkálom (vagy jót vagy semmit ugye :D), inkább bizakodva nézek a következő 30 elé... van még mit összehozni az már egyszer biztos...
A hülye cím jelentése hogy ez a 2100-ik post (wow, újabb milestone pipálva), a -6 pedig értelem szerűen azt mutatja, hogy ennyi van még hátra a 20-as éveimből. Ez azért relatív nagy cooler.
Az új év kezdete óta nem írtam, aminek több oka is van; leginkább az, hogy elég rossz a kedvem mostanában. Nem akarom így ennek a hátterét nagyon részletezni, maradjunk annyiban, hogy nem a várakozásoknak megfelelően alakulnak a dolgaim a magánéletemben, és ezt egyre nehezebben tudja ellensúlyozni a munkám, vagy az, hogy a hobbimban viszont sikeres vagyok (szerintem).
A helyzet "súlyosságát" egyébként jól mutatja, hogy a bioritmusom teljesen felborult; megint vagy nem alszom, vagy képtelen vagyok ébren lenni, ami munkaszempontból elég rossz, mert vagy ideges vagyok a nemalvástól, vagy alig bírom a szemem nyitva tartani.
Node hogy a sok rossz mellett jót is írjak: újra elkezdtem pókerezni (eddig mérsékelt sikerrel), rendszeresen edzek (három hónapja már szinte minden nap), és kész az új mix is, amit ki is teszek ide holnap, ha feltettem soundcloudra.
Tegnap már félig megírtam egy ilyen című bejegyzést, aztán lerohadt a net, és elveszett az egész... lehet ez valami jel, hogy nem kéne, de azért én mégis megpróbálom összefoglalni, hogy miről szólt a 2011-es év, és mi várható 2012-re. Mivel a politikától elhatárolódom, a jóslataim közt az államcsőd és más hasonlók nem fognak szerepelni :).
Szóval 2011...
Mondják hogy olyan lesz az éved, mint a január 1... na az enyém olyan nem volt :))))! Az évnek grandiózus tervekkel álltam neki az első két napban, aztán Réka lelépett az exével (volt idő mikor ezt kimondani sem voltam hajlandó, nemhogy leírni), én meg ott néztem bután, hogy akkor most wtf.
A helyzet a következő hónapokban nem lett sokkal jobb; újabb magánéleti "kudarc" következett, illetve párhuzamosan a póker sem ment igazán jól; olyannyira nem, hogy április körül sikerült nullába rántani az évet.
Május körül már látszottak bíztató jelek; ekkor határoztuk el a Balira utazást véglegesen (ezzel párhuzamosan Vegas tolva lett), lendületbe jöttem póker fronton is, és minden egész jónak tűnt. Úgy május 5-ig így is volt, akkor viszont sikerült a bokámat totálisan hazavágni.
A nyár ezzel együtt is hihetetlen jól sikerült! A nyaralás nagyon klassz volt, és mikor pont itthon voltam, akkor is minden hétre/hétvégére jutott valami király program. Ez a lendület kitartott az ősz elejére is, ahogy szerencsére a jó idő is. Hogy ne legyen fenékig tejfel az élet arról tett az Amerikai Igazságügyi Minisztérium, akik egy huszárvágással bezárták a FullTilt Pokert, ezzel hatszámjegyű kárt okozva nekem.
A pókert ezzel be is fejeztem az évre, viszont ezzel párhuzamosan a dj mixek készítése felé vettem az irányt, és az eddig eredmények egészen bíztatóak :).
Az ősz és a tél ha nem is frenetikusan, de azért lement, a karácsony-szilveszter pedig eltelt ahogy szokott; szerencsére munka nélkül, sok alvással.
És akkor 2012...
Lehet ugye ez lesz az utolsó évünk, bár ugye a mayák is tévedhetnek, meg ilyesmik. Nos nem tudom, talán grandiózus terveket pont emiatt nem is kellene alkotni az előttünk álló 365 (már csak 362) napra, de azért jó lenne valamit összehozni majd.
A kínai horoszkóp szerint ez a Sárkány éve, és az általában egy szerencsés és. Úgy legyen!
Nektek akik olvastok, ezúton is kívánnék sikeres 2012-t!
Egész reggel mantráztam a fejemben, hogy miket kéne megcsinálni; szokás szerint lusta és enervált vagyok attól, hogy sötétben kell felkelni, és emiatt rettenetes sok dolgot halasztgatok.
Ezek egy része munkával kapcsolatos (szerencsére csak apróságok), más része meg magánügy... ezeket nyilván jobban kéne tolni, de baromira fáradtnak érzem magam hozzá.
Plusz össze kéne rakni az új mixet; most hogy megvan a keverőpult, sokkal gyorsabban kéne haladnom, de egyszerűen mással töltöm az estéimet aktuálisan, nem pedig zenével...
Úgy alakult, hogy sikerült hozzájutnom egy Numark Mixtrack Pro keverőhöz, és ez engem egészen boldoggá tesz :).
Készül az új mix, felrakom majd soundcloud-ra is, hátha valaki akarja hallani.
Más most nincs.
Annak idején mindig néztem, hogy ki milyen hülye keresőkifejezéssel találja meg a blogot, aztán ahogy egyre kevesebbet írtam, valahogy elhagytam ezt a szokásomat is. Most viszont ránéztem újra, és azóta röhögök. Erősen gondolkodom azon, hogy mi tudna arra motiválni hogy a google-ba beírjam, hogy "keveset fingok, de azt is rózsaillatút". Plusz nem gondolom, hogy valaha írtam ilyet, de miután Dream-et meg az újlipótvárosi koalákkal találták meg múltkor, olyan nagyon már nem lepődök meg semmin.
A hétvégémet egyébként három nagyon csinos (ill. ahogy telefonban jellemeztem: "három nagyon fullos") hölgy társaságában töltöttem, ami azért klassz, mert vég nélkül lehet olyan témákban hallgatni, mint a fűtőszálas vibrátor, vagy a férfiak orr és farokméretének egyenes ill. fordított aránya.
Most magányos hétfő az irodában, szuperstandard.
Tegnap este miközben az egyel ezelőtti (19-es) Balance mixet hallgattam, arra gondoltam, hogy az durva, hogy ennyi év után is ennyire szeretem az elektronikus zenét. Az elmúlt 15 évben (durva még leírni is), annyi lemezt meghallgattam, hogy nyilván minden épeszű embernek csömöre lenne tőle, de én még mindig ezt szeretem.
Néha belegondolok hogy olyan leszek mint anyám a Zoránnal.
Egyébként híztam két kilót, örvendezzünk jól.
Kicsit több mint egy hete itthon vagyok már, de egyszerűen képtelen voltam rávenni magam arra, hogy hosszabban írjak ide is a nyaralásról. A pókeres blogomban hosszan kifejtettem, hogy milyen volt a nyaralás, úgyhogy lehet, hogy bemásolom azt ide is, és akkor nem kell külön emlékkönyv rovatot vezetni arról, hogy milyen volt a Bali-Lombok-Szingapúr túra.
Egyébként jó volt, kipihenten és élményekkel telve jöttem haza, ami rám is fért. Itthon elég sok problémás ügy várt, szóval egyelőre azokkal vagyok elhavazódva, illetve készülök arra, hogy visszatérjek a kosárpályára néhány héten belül. A lábam szépen gyógyul, remélem minden rendben lesz.
Elég rettenetes napom volt, de remélem, hogy ez a felvezetés egy jó kis nyaraláshoz.
Holnap délután felülök a repcsire, és meg sem állok a távoli Indonéziáig. Igyekszem pihenni, meg kikapcsolódni egy kicsit :). Visszatérésemkor nem kizárt, hogy pár fotót felteszek majd ide.
Ti is érezzétek jól magatokat!
Kicsit több mint két hét van a nyaralásig, és az a durva, hogy egyáltalán nem izgulok, és (ami kicsit furább ugye) annyira egyelőre nem is érzem, hogy várnám. Pedig általában nem megyek szabadságra, így aztán egy ilyen nagy utazás elég grandiózus változás a normális életvezetéshez képest.
Vannak azért közepesen érdekes egyéb események is. Az egyik, hogy a vártnál lassabban, de azért biztosan gyógyul a bokám. Esélyesnek érzem, hogy még idén újra kosarazni fogok, de ezúttal nem fogom elsietni a visszatérést.
A kieső időben jelenleg evezni tanulok, ami jó szórakozás; klassz a napon lenni, és annyira nem is fárasztó, mint amilyennek gondoltam.
Na most ennyi van :)
Kb. öt perce azon röhögök, hogy Dzsudzsák Balázs eligazolt Dagesztánba.
Normál esetben azt se tudnám, hogy a vaktérképen melyik földrészre jelöljem a környéket, de mióta olyan helyen dolgozom, ahol nem árt az erős orosz földrajz tudás, azóta azért képben vagyok.
We like Dagesztán, nem tudok mást mondani. Illetve tudom idézni tanult orosz kollegám levelét:
"Mahachkala is capital of Republic of Dagestan – south part of Russia, close to Azerbaidjan. They have a lot of money, signed Roberto Carlos recently.
That Russian soccer is crazy thing – I don’t watch it, it is brain-consuming."
Szánalmas-e??
Kb. minden napra jut valami program mostanában; tegnap pl. Budapest Bár koncerten voltunk, ami elég sokkoló volt nekem, aki elektronikus zenét hallgatok tizensok éve. Egynek azért elment, bár első sorban csápoló regulár rajongó biztosan nem leszek a továbbiakban sem.
Egyébként gyógyul a bokám; nem tartom kizártnak, hogy ősszel újra fogok kosarazni (ha lesz hol, de ez most egy más kérdés).
Éreztem én, hogy valami hiányérzetem van, és realizáltam is a dolgot tegnap: megint egy évvel öregebb lett a blog! Több mint 6 éve írok ide kisebb-nagyobb rendszerességgel, és bár az utóbbi időben inkább áttettem a székhelyem a másik blogomra (ill. facebook), azért nem hanyagolom el teljesen ezt sem. Nem szeretnék itt semmi szentimentális dologba belemenni, hogy milyen volt az elmúlt hat év, mert azon kívül hogy hosszú, sok mindent úgy sem tudnék leírni.
Maradjunk abban, hogy boldog születésnapot az Agitator blognak :)
Érdekes egyébként ez a "hány éve történt" kérdés, főleg mert jövő héten 10éves érettségi találkozóm lesz, és elemi erővel nyomaszt a dolog, hogy mit fogok válaszolni a standard kérdésre, hogy egyébként mi újság velem, merre halad a szekér.
Jelentem a szekér az úgy halad, hogy az előző hetet munkaügyben vidéken töltöttem, egy rakás külföldi kollegával egyetemben. Az angoltudásomat sosem látott módon tudtam csillogtatni (haha), és remélhetőleg jó benyomást is tettem a főnökeimre. Mondjuk azt így hozzátenném, hogy egy hét távol az irodától az elég sok tud lenni olyan szempontból, hogy pont fel tud gyűlni annyi sz.r, amit alig lehet utána ellapátolni.
Ezek vannak, és mégegyszer megköszönném a lelkes (maradék) olvasótábornak, ha erre járnak, és BSZ a blognak, és annak is aki mostanában ünnepel :)
Vagy két hét kimaradt, pedig volt bennem szándék az írásra, csak éppen bónuszos hetek vannak a FullTilt-en, és kb. minden üres időmben játszom, hogy meglegyen a megfelelő mennyiségű pont. Még kb. két nap van a dicsőséges időszakból, aztán minden visszaáll a szokott medrébe.
Kicsit lassított rajtam az is, hogy a pénteki napomat a sebészeten kezdtem. Szokás szerint lecsaptak kosáron, ami kezd egy kicsit kellemetlen (és leginkább fájdalmas) hagyománnyá válni.
Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a súlyos sérülést (=törés, szalagszakadás) megúsztam, és "csak" azzal kell megküzdenem, hogy brutálisan fáj a bal bokám. Pár hét kihagyás vár rám ennek megfelelően. Bosszantó ez, mert ugye ez idén már a második hosszabb kényszerpihenő (bal térd zúzódás után).
Jövő héten meg konferenciára utazom, jajjdejó...
Tegnap valakivel arról irkáltunk MSN-en, hogy itt a tavasz, és ennek milyen pozitív illetve negatív hatásai vannak az általános közérzetemre (-ünkre). A végkövetkeztetés elmaradt, ez a nagy beszélgetések általános sorsa.
Ha már nagy beszélgetések: elég sokat gondolkodtam a hétvégén azon, hogy vajon ki kell-e mondani a dolgokat hangosan, vagy jobb magunkban tartani. Nyilván ez függ attól, hogy aktuálisan miről beszélünk, de általánosságban nem tudom, melyik a jobb módszer.
Ezen felül szervezgetjük a nyaralást, ami tökjó, mert én pl. 4 éve nem voltam szabadságon, tehát rámfér erősen. Két hétig tényleg nem akarok tudni semmit a világról majd.
Egyébként a térdem gyógyulását elkiabáltam, úgyhogy vár a doktor, remélhetőleg nem sebészkéssel a kezében...
Jelentem hosszas sérülés után a térdem jól van használható, és újra kosarazok. Mondjuk kicsit beszari lettem az elmúlt két hónap alatt, de a nyaralásig már nem akarok indokolatlanul nagy kockázatokat felvállalni, mivel jó sokat fogok majd gyalogolni a nyáron.
Nagy fogadalmak vannak, ahogy mindig, pl. hogy elmosogatok legalább kétnaponta, de ez nem akar összejönni... majd a következő életemben esetleg.
Nos magam sem gondoltam volna egy pár hónapja, hogy lesz olyan szombat, mikor élőzenére fogok ugrálni egy koncerten. Azért sikerült, és nagyon jól éreztem magam a Kerekes Band koncertjén az A38-on.
Az élet egyébként csendesen csordogál mostanság, viszont végre visszatérhettem kosarazni, ami tök jó, azóta megint tudok aludni.
Este lesz zene is.
Mostanság kevesebbet alszom a szokásosnál, aztán van időm gondolkodni az élet nagy dolgain éjjel. Ilyenkor mindig rájövök, hogy van egy csomó dolog az életben, amit egyszerűen rosszul kezelek. Néha egyszerűen szarul mérek fel egy-egy szituációt, máskor viszont szándékosan kezelek rosszul helyzeteket.
Hogy melyik a károsabb, azt még nem tudom, de az tény, hogy néha előbb kellene gondolkodni, néha meg az eszemre kéne hallgatni inkább.
Jó eséllyel öregszem, mert az elmúlt négy hétvégéből harmadszorra csaptam oda magam bulizás fronton, és szombat reggel megint iszonyat másnapos voltam. Mondjuk Zehy azon kérdésére hogy mennyit ittam péntek éjjel, nem tudtam egzakt választ adni, ami gáz.
Az ivásnak ráadásul van egy csomó egyéb mellékhatása is, nem csak a másnaposság.
Viszont nagyjából meggyógyult a térdem, úgyhogy vár a pálya, lehet megint dobálni a kosarakat.
Zene este lesz, ha végre megtalálom azt a tracket, ami mostanában minden Pole Folder mixben benne van (egy német csaj énekel benne; ha valaki ez alapján be tudja azonosítani az kommentálja be a címét).
Iszonyat régi (15éves) számokat hallgatok ma, amik a 90-es évekkel együtt elvesztek valahol a múltban. Jól esik amúgy, jó a kedvem tőle.
Előző postban írtam, hogy a dolgok nem annyira változnak, és most épp cáfolnom kell magamat, mert én, aki egész életemben egy hülye otthonülő típus voltam, most utazásra adom a fejemet.
Hogy hova utazom azt még nem döntöttem el, kb. az egész világ bejárásra vár :). Eredetileg úgy terveztem, hogy Las Vegas-ba megyek a nyáron, de miután a pókerhez mostanság kevés kedvem van, lehet hogy megvalósítom régi álmomat, és meglátogatom Belső-Ázsiát.
Egyéb grandiózus változásokat is tervezek, de még nem akarok róla beszélni, korai.