Eltűntem a blogvilágból mint pénz az államkasszából, kellemetlen eset ez kérem szépen :)
Egyébként nyilván azért nem írok, mert nem nagyon van miről... hazudnék ha azt mondanám, hogy nem történik semmi, de inkább olyan nem történik, amiről írnom kéne, vagy érdemes lenne. Na ez így jó magyar lett :P
Szóval egyelőre jegelés tovább, aki meg akar tudni rólam, az úgyis tud, szóval...
Akartam ma délelőtt blogolni bentről, de egyszerűen képtelenség volt szorítani neki időkeretet, mert hihetetlen sok a munka. Új főnök van, és elég sok a tennivaló, ami tök jó, mert legalább nem unatkozom.
Emellett kész az új mix, már jó sokan letöltötték, és jók a visszajelzések. Aki még nem jutott volna hozzá, az ITT megtalálja.
Na robogok tovább, mert edzésre is kéne menni...
Bírom a sikersztorikat, főleg mikor úgy kezdődik, hogy "Hát ő eredetileg XY városban él (lehetőleg repülővel is 2-3 óra), de most épp ZW-ben dolgozik/tanul (lehetőleg repülővel is 10-12 óra). Remélem azért működni fog!".
Igen fog. (Őszinte voltam?)
Az utóbbi időben ismét kínoznak a migrénes rohamok, ami baromi szar, főleg hogy iszonyat ideges tudok lenni tőle. Ennek kivetülése volt az, hogy tegnap dühömben majdnem széttörtem a billentyűzetet otthon (szerencsére megúszta egy repedéssel). Este aztán a Knicks meccset megnéztem és ettől jobb lett a hangulatom.
Egy csomó projektben vannak elmaradásaim, de ez a hülye időjárás teljesen demotivál...
Szeretem mikor ilyen brutális hangulatingadozásos állapotba kerülök, hogy másodpercenként változnak a dolgok... és ezúttal ilyen volt a hétvége.
Azt azért hozzá kell tennem, hogy a Dexter c. sorozat nézése pont nincs jó hatással az ember általános lelkiállapotára, így talán skippelni kéne egy időre, de ha jól számolom már csak 16 rész van, tényleg nem itt kéne feladni.
Egyébként üres időmben meg kosarascipő után kajtatok a városban, de nyilván nincs olyan, ami minden igényemet kielégítené... (fontos probléma igen)
Az van, hogy megkönnyebbültem tegnap egy kicsit... na jó, inkább nagyon. Nem azért mert egy újabb igazságra derült fény (kivételesen nem érfelvágós), hanem mert megtettem valami olyat, amit már régen meg kellett volna.
Most belinkelném a zenét amit hallgatok, de az irodában továbbra sem elérhető a youtube, szóval hagyjuk...
Ja és olvastam a freeblog főoldalon hogy Tarzan 100 éves, hát gratulálok, de tényleg! :D
Szoktam mondogatni, hogy vannak olyan dolgok, amikre az ember baromira kíváncsi, aztán mikor megtudja, akkor arra gondol, hogy "faszom, pont erre az információra nem volt szükségem".
Na így vagyok én is ezután a szürreálisan sikerült hétvége után, ahol olyan információval gazdagodtam a megítélésemről, amit tényleg kihagytam volna. Mostanában amúgy sincs túl jó formában az önbecsülésem, de ettől aztán még rosszabb lett... nos van ez így.
Mentem haza szombat éjjel, aztán elmerengtem az élet vicces voltán, hogy aztán a vasárnap nagy részét a kanapén heverészve, Dexter nézéssel töltsem.
Most munka, illetve Science Fiction Jazz, mert szeretem, és mert a köv mix ilyen stílusban fog elkészülni. Hoppá, spoiler alert :DDD
Egy régi kedves blogger ismerősöm jelezte, hogy mostanában keveset írok, és akkor sem annyira arról, ami velem történik (ő azért képben van). Kicsit elmélkedtünk a miértekről, aztán végül arra jutottunk, hogy néha az is kellemetlen lehet ha olyanok olvasnak akik ismernek, az viszont méginkább ha olyan olvas aki ismer, de erről nem tudok, következésképpen én írok róla, ami problémákat szül.
A blogolás igazi szépsége valahol az őszinteség (bár Howard Wolowitz óta tudjuk, hogy az interneten nincs helye az igazságnak), és a kvázi arcnélküli megosztás, de egy idő után csúnyán beszűkülnek a lehetőségek, mert akár akarja az ember, akár nem, tudni fogják hogy ki ő, és mikor ír valamit akkor kire/mire gondol. Hosszabb távon ez ahhoz vezethet, hogy egy blog elveszíti az eredeti arcát és tartalmat (kivéve tematikus blogok), ami persze rossz.
Van persze aki ezt jól kezeli, és tudja hozni stabil és eredeti önmagát (nem tudok elmenni pl. Dreamdancer blogja mellett, ami semmit sem veszített eredeti önmagából), de én azt gondolom, hogy nem ide tartozom. Hogy ez sajnos nem, vagy szerencsére nem, azt mindenkinek saját belátására bízom, hogy eldöntse.
Majdnem elkezdtem valami nosztalgiázást, de inkább kihagyom; a lényeg, hogy régóta megy ez a blog, és gyaníthatóan az életemben jelenleg nagyobb szerepet játszó emberek közül szinte senki nem olvassa, de óvatos vagyok már, és nem kockáztatok inkább. Így inkább magamban tartom azokat a dolgokat, amik mostanában a fejemben vannak, nem írok az eseményekről amik történnek velem (pedig azért akad), hanem időről-időre csak jelentkezem valami életjellel.
Az a helyzet egyébként, hogy szeretném, ha ez máshogy lenne; ha tudnék megint úgy írni ahogy régen, meg annyit amennyit szeretnék, és arról amiről szeretnék. Nem tudom, hogy fel lehet-e vállalni a kockázatot most. Gyanítom olyan sokan már nem olvasnak mint régen, tehát ez erősen afelé mutat, hogy persze, go ahead, csak azért (hogy egy klasszikust idézzek szintén) pont a lófasz tudja.
Egyébként még arra a kérdésre sem tudnék válaszolni, hogy hogy vagyok. Néha nagyon jól, néha meg picsaszarul.
Pff, durva ezt leírni, de olyan lettem mint a jó pornó: XXX-es. Így jártam, beléptem hát a 30-asok népes és vidám táborába :).
Tegnap rengeteg mindenen gondolkodtam ezzel kapcsolatban, és azt hittem, hogy ma mikor bejövök dolgozni, akkor egy hosszadalmas posztot fogok írni arról, hogy milyen érzés átlépni ezt a korhatárt, meg hogy mi minden történt az elmúlt 30 évben, de rájöttem, hogy ez pont felesleges.
A 30-ik születésnap olyan mint az államvizsga. Az ember úgy van vele, hogy bazz, érezni kéne valami grandiózusat, de pont nem érez lófaszt sem, csak hogy egy újabb nap ment le, és sok minden nem változott. És tényleg nem, ezt elhihetitek.
A pénteki meglepetésbuli viszont frenetikusra sikeredett, amiért nem tudok elég nagy köszönetet mondani mindenkinek aki eljött, illetve külön Adának, aki megszervezte az egészet; gondolom nem kevés időt beleölve a dologba. Köszönöm, tényleg nagyon jól esett, és meg is hatódtam, még ha ez nem is látszott rajtam.
Jó érzés, hogy ennyi barátom van; szinte 100%-ban pótolnak minden olyan dolgot, ami hiányzik az életemből. Na tessék, még egy ilyen mondat és nyáltól csöpögő blog lesz ez, én meg nem bírom lenyelni a gombócot a torkomban...
Az elmúlt 30 évet asszem nem piszkálom (vagy jót vagy semmit ugye :D), inkább bizakodva nézek a következő 30 elé... van még mit összehozni az már egyszer biztos...
A hülye cím jelentése hogy ez a 2100-ik post (wow, újabb milestone pipálva), a -6 pedig értelem szerűen azt mutatja, hogy ennyi van még hátra a 20-as éveimből. Ez azért relatív nagy cooler.
Az új év kezdete óta nem írtam, aminek több oka is van; leginkább az, hogy elég rossz a kedvem mostanában. Nem akarom így ennek a hátterét nagyon részletezni, maradjunk annyiban, hogy nem a várakozásoknak megfelelően alakulnak a dolgaim a magánéletemben, és ezt egyre nehezebben tudja ellensúlyozni a munkám, vagy az, hogy a hobbimban viszont sikeres vagyok (szerintem).
A helyzet "súlyosságát" egyébként jól mutatja, hogy a bioritmusom teljesen felborult; megint vagy nem alszom, vagy képtelen vagyok ébren lenni, ami munkaszempontból elég rossz, mert vagy ideges vagyok a nemalvástól, vagy alig bírom a szemem nyitva tartani.
Node hogy a sok rossz mellett jót is írjak: újra elkezdtem pókerezni (eddig mérsékelt sikerrel), rendszeresen edzek (három hónapja már szinte minden nap), és kész az új mix is, amit ki is teszek ide holnap, ha feltettem soundcloudra.
Tegnap már félig megírtam egy ilyen című bejegyzést, aztán lerohadt a net, és elveszett az egész... lehet ez valami jel, hogy nem kéne, de azért én mégis megpróbálom összefoglalni, hogy miről szólt a 2011-es év, és mi várható 2012-re. Mivel a politikától elhatárolódom, a jóslataim közt az államcsőd és más hasonlók nem fognak szerepelni :).
Szóval 2011...
Mondják hogy olyan lesz az éved, mint a január 1... na az enyém olyan nem volt :))))! Az évnek grandiózus tervekkel álltam neki az első két napban, aztán Réka lelépett az exével (volt idő mikor ezt kimondani sem voltam hajlandó, nemhogy leírni), én meg ott néztem bután, hogy akkor most wtf.
A helyzet a következő hónapokban nem lett sokkal jobb; újabb magánéleti "kudarc" következett, illetve párhuzamosan a póker sem ment igazán jól; olyannyira nem, hogy április körül sikerült nullába rántani az évet.
Május körül már látszottak bíztató jelek; ekkor határoztuk el a Balira utazást véglegesen (ezzel párhuzamosan Vegas tolva lett), lendületbe jöttem póker fronton is, és minden egész jónak tűnt. Úgy május 5-ig így is volt, akkor viszont sikerült a bokámat totálisan hazavágni.
A nyár ezzel együtt is hihetetlen jól sikerült! A nyaralás nagyon klassz volt, és mikor pont itthon voltam, akkor is minden hétre/hétvégére jutott valami király program. Ez a lendület kitartott az ősz elejére is, ahogy szerencsére a jó idő is. Hogy ne legyen fenékig tejfel az élet arról tett az Amerikai Igazságügyi Minisztérium, akik egy huszárvágással bezárták a FullTilt Pokert, ezzel hatszámjegyű kárt okozva nekem.
A pókert ezzel be is fejeztem az évre, viszont ezzel párhuzamosan a dj mixek készítése felé vettem az irányt, és az eddig eredmények egészen bíztatóak :).
Az ősz és a tél ha nem is frenetikusan, de azért lement, a karácsony-szilveszter pedig eltelt ahogy szokott; szerencsére munka nélkül, sok alvással.
És akkor 2012...
Lehet ugye ez lesz az utolsó évünk, bár ugye a mayák is tévedhetnek, meg ilyesmik. Nos nem tudom, talán grandiózus terveket pont emiatt nem is kellene alkotni az előttünk álló 365 (már csak 362) napra, de azért jó lenne valamit összehozni majd.
A kínai horoszkóp szerint ez a Sárkány éve, és az általában egy szerencsés és. Úgy legyen!
Nektek akik olvastok, ezúton is kívánnék sikeres 2012-t!
Egész reggel mantráztam a fejemben, hogy miket kéne megcsinálni; szokás szerint lusta és enervált vagyok attól, hogy sötétben kell felkelni, és emiatt rettenetes sok dolgot halasztgatok.
Ezek egy része munkával kapcsolatos (szerencsére csak apróságok), más része meg magánügy... ezeket nyilván jobban kéne tolni, de baromira fáradtnak érzem magam hozzá.
Plusz össze kéne rakni az új mixet; most hogy megvan a keverőpult, sokkal gyorsabban kéne haladnom, de egyszerűen mással töltöm az estéimet aktuálisan, nem pedig zenével...
Úgy alakult, hogy sikerült hozzájutnom egy Numark Mixtrack Pro keverőhöz, és ez engem egészen boldoggá tesz :).
Készül az új mix, felrakom majd soundcloud-ra is, hátha valaki akarja hallani.
Más most nincs.
Annak idején mindig néztem, hogy ki milyen hülye keresőkifejezéssel találja meg a blogot, aztán ahogy egyre kevesebbet írtam, valahogy elhagytam ezt a szokásomat is. Most viszont ránéztem újra, és azóta röhögök. Erősen gondolkodom azon, hogy mi tudna arra motiválni hogy a google-ba beírjam, hogy "keveset fingok, de azt is rózsaillatút". Plusz nem gondolom, hogy valaha írtam ilyet, de miután Dream-et meg az újlipótvárosi koalákkal találták meg múltkor, olyan nagyon már nem lepődök meg semmin.
A hétvégémet egyébként három nagyon csinos (ill. ahogy telefonban jellemeztem: "három nagyon fullos") hölgy társaságában töltöttem, ami azért klassz, mert vég nélkül lehet olyan témákban hallgatni, mint a fűtőszálas vibrátor, vagy a férfiak orr és farokméretének egyenes ill. fordított aránya.
Most magányos hétfő az irodában, szuperstandard.
Tegnap este miközben az egyel ezelőtti (19-es) Balance mixet hallgattam, arra gondoltam, hogy az durva, hogy ennyi év után is ennyire szeretem az elektronikus zenét. Az elmúlt 15 évben (durva még leírni is), annyi lemezt meghallgattam, hogy nyilván minden épeszű embernek csömöre lenne tőle, de én még mindig ezt szeretem.
Néha belegondolok hogy olyan leszek mint anyám a Zoránnal.
Egyébként híztam két kilót, örvendezzünk jól.
Kicsit több mint egy hete itthon vagyok már, de egyszerűen képtelen voltam rávenni magam arra, hogy hosszabban írjak ide is a nyaralásról. A pókeres blogomban hosszan kifejtettem, hogy milyen volt a nyaralás, úgyhogy lehet, hogy bemásolom azt ide is, és akkor nem kell külön emlékkönyv rovatot vezetni arról, hogy milyen volt a Bali-Lombok-Szingapúr túra.
Egyébként jó volt, kipihenten és élményekkel telve jöttem haza, ami rám is fért. Itthon elég sok problémás ügy várt, szóval egyelőre azokkal vagyok elhavazódva, illetve készülök arra, hogy visszatérjek a kosárpályára néhány héten belül. A lábam szépen gyógyul, remélem minden rendben lesz.
Elég rettenetes napom volt, de remélem, hogy ez a felvezetés egy jó kis nyaraláshoz.
Holnap délután felülök a repcsire, és meg sem állok a távoli Indonéziáig. Igyekszem pihenni, meg kikapcsolódni egy kicsit :). Visszatérésemkor nem kizárt, hogy pár fotót felteszek majd ide.
Ti is érezzétek jól magatokat!
Kicsit több mint két hét van a nyaralásig, és az a durva, hogy egyáltalán nem izgulok, és (ami kicsit furább ugye) annyira egyelőre nem is érzem, hogy várnám. Pedig általában nem megyek szabadságra, így aztán egy ilyen nagy utazás elég grandiózus változás a normális életvezetéshez képest.
Vannak azért közepesen érdekes egyéb események is. Az egyik, hogy a vártnál lassabban, de azért biztosan gyógyul a bokám. Esélyesnek érzem, hogy még idén újra kosarazni fogok, de ezúttal nem fogom elsietni a visszatérést.
A kieső időben jelenleg evezni tanulok, ami jó szórakozás; klassz a napon lenni, és annyira nem is fárasztó, mint amilyennek gondoltam.
Na most ennyi van :)
Kb. öt perce azon röhögök, hogy Dzsudzsák Balázs eligazolt Dagesztánba.
Normál esetben azt se tudnám, hogy a vaktérképen melyik földrészre jelöljem a környéket, de mióta olyan helyen dolgozom, ahol nem árt az erős orosz földrajz tudás, azóta azért képben vagyok.
We like Dagesztán, nem tudok mást mondani. Illetve tudom idézni tanult orosz kollegám levelét:
"Mahachkala is capital of Republic of Dagestan – south part of Russia, close to Azerbaidjan. They have a lot of money, signed Roberto Carlos recently.
That Russian soccer is crazy thing – I don’t watch it, it is brain-consuming."
Szánalmas-e??
Kb. minden napra jut valami program mostanában; tegnap pl. Budapest Bár koncerten voltunk, ami elég sokkoló volt nekem, aki elektronikus zenét hallgatok tizensok éve. Egynek azért elment, bár első sorban csápoló regulár rajongó biztosan nem leszek a továbbiakban sem.
Egyébként gyógyul a bokám; nem tartom kizártnak, hogy ősszel újra fogok kosarazni (ha lesz hol, de ez most egy más kérdés).