Tegnap fél napot egy baszott unalmas megbeszélésen (prolibb helyeken meeting ugye) töltöttem, ahol gazdagabb lettem egy hasogató fejfájással. Ezzel együtt azt gondoltam, hogy elmenni kosarazni este az egy használható ötlet.
Annyiból az is volt, hogy életemben nem láttam még olyat, hogy egy összefejeléstől valakinek felreped az arca, és ömlik belőle a vér. Nagy élmény volt.
Most szerintem leborulok az asztalra és alszom. Kész vagyok teljesen.
Blogolnék, de mostanság kevés olyan dolog történt, amit érdemes lenne beírnom, politikai jellegű postokkal meg nem barmolnám szét a blogomat.
Folytatódik a biotéma :D
Mentem ma a piacon, és miközben álltam sorba narancsért, mellettem egy nő előadást tartott másik háromnak, hogy a biotojás azért jobb mint a hagyományos, mert a hagyományosat tojó tyúkok stresszes életet élnek, a biotyúkok meg nem.
Hétköznapi bölcsességek bazze :D
Én nem tudom, hogy konkrétan a címben megjelölt folyadék felelős-e azért, hogy ma rettenetes egészségi állapotban vagyok, de az biztos, hogy a klotyón sudokuzásban országos rekordot állítok fel ma.
Kicsit jobb.
Csütörtökön szabadságra megyek.
Tegnap meló után lementem kosarazni, és miután kiváló lelkiállapotban voltam, majdnem lekönyököltem valakit, aki tök vétlen volt abban, hogy szarul alakulnak a dolgaim. A könyöklés elmaradt, viszont cserébe rosszul játszottam, és a csapat is kikapott, ez az élet rendje.
Most itt bent ülök, maszatolom a melót, meg a Prototype 3-at hallgatom, mert attól mindig jobb a kedvem. Holnap meg megyek Gödöllőre.
Miközben várunk valami szar munkafolyamat végére, bejött az egyik projektigazgató, hogy valamit kérdezzen. Baszki, olyan hagymaszaga volt, hogy majdnem elokádtam magam.
Nem is tudtam, hogy a bordó csíkos nyakkendőhöz ezüst nyakkendőtű, valamint ordenáré hagymaszag dukál. Hiába, régen olvastam a "Tudni illik, hogy mi illik" c. művet.
Ejj-ejj, nehéz az élet.
Folytatódik a nagyívű sikersorozat, ma már a fogam is fáj, plusz egy energiaital és egy tea elfogyasztása után is egy múmia éberségével támaszkodom az asztalra. Termelékenységi mutatóm nullás.
Annyira szeretek élni hogy megdöbbentő.
A nap egyetlen örömteli eseménye, hogy Adával jubilálunk, már 19-nél tartunk!!!
Nem hiszem el bazmeg, de tényleg...
Ott indult a dolog, hogy meghalt a telefonom hét közben. Már ez alapból agyvérzésközeli helyzetbe hozott, minekutána nem terveztem ebben a hónapban ilyen jellegű kiadásokat. Oké, hát ez van, telefon nélkül mégsem lehet maradni.
Tegnap aztán otthon voltam, elmentünk futócipőt venni nekem, hát természetesen esélytelen voltam, vagy méretben nem volt megfelelő, vagy annyiba került hogy döbbenet. Oké, akkor ezt buktuk.
Otthon ülök este nagy nyugalomban, mikor infó, hogy ég London belvárosa. De kurva jó, hogy Ada ezen a hétvégén ment... izgulás, smsküldés, várakozás, kidőlés éjjel egykor. Reggel jön az sms, szerencsére semmi gond, bár lázasnak érzi magát, fáj ez-az, stb. Remek.
Ennek örömére elindultam otthonról dél körül a Media Marktba, és jön az újabb klassz csapás: az ipodom lefagy, és azóta nem csinál semmit. Itunes-ra rányomtam, közölte a program, hogy nem lehet törölni, mert vmi hasfájása van. Köszi. Most kitettem a polcra, remélhetőleg lemerül holnap reggelre, aztán meglátom hogy mit tudok vele csinálni.
Ezeknek eredményeképpen egyébként nem merem már beszerelni az új vinyót a gépbe, mert félek hogy még azt is elbasznám.
Kikészültem.
Most várom Adát :)
Ada elutazott a hétvégére Londonba, úgyhogy ma hazamegyek Budaörsre, és ott egész hétvégén pókerezek, koktélt iszom és bulizok kitakarítok, meg kerítést javítok, meg szerintem kialszom magam.
Aki úgy érzi, hogy szeretne velem találkozni valamikor egy pár órára, az hívjon bátran! A behalt mobilom helyett szereztem egy működőképeset :)
El se tudom mondani micsoda remek dolgok történnek mostanság. Pl nem csörög a telefonom, ugyanis teljesen elromlott. De legalább elmondhatom magamról, hogy soktizezer forintos ébresztőórám van, hát jól élünk bazze. Ezen kívül holnaptól hónapzárás van, tökjó.
Ma beérem egy kis fejfájással meg gyomorégéssel, hogy jó legyen. Mindent nem lehet egy nap.
Könnyes a szemem némileg, mert ez az 1500-ik blogbejegyzésem itt az "Agitator szava a nép szava" blogon. Az utóbbi időben némileg visszaesett a termelékenységem, meg a színvonal is akadozott (tudom én... elmaradoztak a rossz viccek is meg minden), de azért csak él és virul ez a dolog, és ez jó. Nem akarok túl érzelgős lenni, de azért a szívemhez nőtt ez a blog.
Az 1000-ik postnál nagy postot írtam, és sok fotót is kitettem, de most nem érzek erre késztetést. Csendben ünnepelünk most :)
Reméljük megéljük még a 2000-iket is...
Szenzációs... ha van 10 felesleges percetek, érdemes megnézni :D
Van ez az új szavazási plakát, hogy "Mondj nemet a szocializmusra!", hát könnyesre röhögöm magam rajta. Egyrészt rémesen arcátlannak tartom, másrészt viszont tetszik, hogy kifigurázzák a narancsos gárdát.
Egyébként nehéz igazságot tenni ebben a témában, de az ilyen plakátokért arconbasznám a tervezőt.
Az történt, hogy tegnap a főnököm mondta, hogy kapok céges mobilt. Én meg megkérdeztem, hogy mégis hogy lehetne ezt a sorscsapást elkerülni. Szerinte hálátlan vagyok, én viszont ismerem a céges telefon "előnyeit".
Ezzel együtt köteles vagyok magamhoz venni azt a szart, hát ez van.
A blogom információtartalma és színvonala a béka segge alatt, bocsánat, nem vagyok motivált az írásra... lehet fotóblogot kéne indítani inkább.